2021. augusztus 9-15.

1; Most vasárnap az esti szentmise után csendes szentségimádási óra lesz a templomban, melyre szeretettel hívjuk a kedves testvéreket.

2; A következő héten, kedden, csütörtökön és pénteken nem lesz szentmise templomunkban.

3; Kedden este 6 órára szeretettel hívom a kedves testvéreket filmnézésre, a plébániára. A lelkigyakorlatomon vetített feliratos filmet nézzük meg közösen.

4; Akik jelentkeztek a pénteki, esztergomi kirándulásra, azoknak tisztelettel jelezzük, hogy 5:30-ra legyenek a kiskőrösi buszállomáson. Hazaérkezés az esti órákban.

5; Akik jelentkeztek az Eucharisztikus Kongresszus, általunk meghirdetett közös programjai közül valamelyikre is, szíveskedjenek a születési dátumukat leadni a plébánián vagy a sekrestyében.

6; Előre jelezzük, hogy augusztus 20-án az ünnepi szentmisénk 9:30-kor fog kezdődni a főtéren. Majd ezt követi a városi megemlékezés. Felekezeti hovatartozástól független, tisztelettel hívunk és várunk mindenkit.

7; Hálásan köszönjük a felajánlott virágokat és a szentségimádás alkalmával nyújtott segítséget.

8; A bűntudattal való küzdelem természetes része életünknek. De hogy kerüljük el a kétségbeesést annak ellenére, hogy újra és újra bűnbe esünk? Szent Maximilian Kolbe atya gondolata segíthet az eligazodásban: „Amikor bűnösnek érzed magad, még ha gyakran ugyanabba a súlyos bűnbe esel is, soha ne engedd az ördögnek, hogy elbátortalanítson. Amikor csak bűnösnek érzed magad, ajánld fel minden bűntudatod a Szeplőtelennek – anélkül hogy vizsgálgatnád, vagy elemeznéd azt – tudatosítva, hogy az már hozzá tartozik. Szeretteim, minden egyes bukásunk – legyen szó akár súlyos és szokásszerűen elkövetett bűnről is – egy kis lépéssé válhat a nagyobb fokú tökéletesség felé. A Szeplőtelen igazából csak azért engedi, hogy elbukjunk, mert ez által megszabadulhatunk az önteltségünktől, gőgösségünktől. Az ördög e helyett próbálja kihasználni a helyzetet, hogy bátortalanságba és kétségbeesésbe taszítson minket. Nem más történik ilyenkor, mint a büszkeségünk felszínre törése. Igazából, ha megismerjük nyomorunk mélységét, nem fog meglepni minket a bukásunk, hanem inkább megdöbbenünk és megköszönjük Istennek, hogy nem engedi, hogy még gyakrabban és még mélyebbre csússzunk.” Más szavakkal, Kolbe atya arra hívja fel figyelmünket, hogy bukásaink azért megengedettek, mert általuk tanulhatjuk meg az alázatosságot. Ez azért különösen fontos, mert a gőgösség a lélek első számú ellensége. Nem számít, mennyire tűnik úgy, hogy jól haladunk szellemi utunkon, az csak egy illúzió, ha önhittséggel párosul. Először alázatosságot kell tanulnunk, hogy tényleg elindulhassunk a szentséghez vezető úton.