2020. március 30. – 2020. április 5.

1; Mindennapi imáinkban kérjük templomunk védőszentjének segítségét:

Szent József, légy házunk ura, kis családunk pártfogója!
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket!
Az ég felé mutass utat, bátorítsd az ellankadtat!
Küzdelmünkben légy vezérünk, erényekben példaképünk!
Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit!
Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos!
Engedd be az Isten-áldást, minden jóban gyarapodást!
Ajánlj minket Jézusodnak, Szeplőtelen Szűz Arádnak,
Hogy családunk kisded háza, Názáretnek legyen mása! Ámen.

2; Mit tud ez a vírus, és mit tudunk mi tenni? – szemezgetés Pál Feri gondolataiból

Egyszerű emberként néhány pontban összeszedte, hogy mit tud ez a vírus. Hogy mit tud olyan ügyesen és hatékonyan, hogy szinte mindenki róla beszél. Lehetetlen ugyanis – gondolta magában –, hogy ne legyünk nála ügyesebbek, okosabbak, hogy mi ne tudjuk azt, amit ez a vírus tud.

Ez a vírus egyszerű, végtelenül egyszerű. Rá kell találnunk az egyszerűségre, mint erőforrásra; arra, hogy mindaz, ami oly végtelenül egyszerűnek tűnik, lehet nagyon hatékony. Ezek a vírusok, mondhatjuk, igencsak következetesek. Ne hogy már egy vírus következetesebb és hatékonyabb legyen, mint az ember! Ezek a vírusok, ha lehet így mondani, keresik a kapcsolatot. Keressük, kik azok a hatvan év fölötti személyek, akiket szeretünk, akik közül egyiket-másikat hívjuk is fel. Ha a vírus keresi a kapcsolatot, akkor mi is keressük. A mostani helyzetben csodálkozunk rá nap nap után, hogy mennyivel hatékonyabban és ügyesebben tudjuk jóra használni azt, ami egyébként mindig is a kezünk ügyében volt. Ezek a vírusok eléggé hasonlítanak egymásra. Kisebb-nagyobb mértékben mi is mindannyian szenvedünk, egyformán érintettek vagyunk, leszünk. Mit érdemes tennünk a szenvedéssel? Belefeledkezhetem, beleragadhatok, beleszűkülhetek abba, hogy a vírus miatt szenvedek. De nem biztos, hogy érdemes ebben a beszűkültségben és vakságban maradni. Leélni heteket, hónapokat, ki tudja, mennyi időt úgy, hogy a vírus miatt szenvedünk. Sokkal inkább érdemes felemelni a tekintetünket, többet látni, és azt kérdezni magunktól, hogy ha szenvedek is, és a szenvedés egyszer kikerülhetetlen lesz, kiért akarok szenvedni, kikért vállalom ezt a szenvedést. Nem biztos, hogy a vírus miatt érdemes szenvedni. Van nekünk jobb dolgunk is. Szenvedjünk egymásért, és nevezzük meg, hogy kikért. Vannak, akik számára ez is mond valamit: Istenért. Amikor családban vagytok együtt, az sem mindegy, hogy úgy tudatosul bennetek ez a néhány hét vagy hónap, hogy egymás miatt szenvedünk most, vagy egymásért. Mert biztosan lesz néhány olyan pillanat, helyzet és konfliktus, hogy azt mondjuk vagy gondoljuk: „Miattad szenvedek! Ez most miattad olyan nehéz!” Mennyivel érdemesebb azt mondani, hogy „érted szenvedek”. Ezek a vírusok élni akarnak. A kérdés Feri szerint mégiscsak úgy szól, hogy azt mondom-e: az életem most a vírus kezében van, vagy azt mondom, hogy „Istenem, a kezedbe ajánlom a lelkemet.” Ez a vírus, mint akármilyen vírus, az életünk lényegét nem érinti. Ezért érdemes lehet feltenni a kérdést, hogy a járvány idején mi alapján akarok élni. Mert ha valami alapján tudunk élni, akkor az vírussal együtt is van és vírus nélkül is. Mert az valami olyan lényegi dolog, tartalom, amin a vírus nem fog.

3; Minden nap kihelyezett Oltáriszentség várja a templomba betérő kedves testvéreket. Szintén minden nap délelőtt 9 és fél 10 között az idősebb testvéreknek, délután 6 és fél 7 között a fiatalabb testvéreknek van lehetőségük a templomban szentgyónást végezni, illetve szentáldozáshoz járulni.