1; Mindennapi imáinkban kérjük templomunk védőszentjének segítségét:
Szent József, légy házunk ura, kis családunk pártfogója!
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket!
Az ég felé mutass utat, bátorítsd az ellankadtat!
Küzdelmünkben légy vezérünk, erényekben példaképünk!
Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit!
Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos!
Engedd be az Isten-áldást, minden jóban gyarapodást!
Ajánlj minket Jézusodnak, Szeplőtelen Szűz Arádnak,
Hogy családunk kisded háza, Názáretnek legyen mása! Ámen.
2; Mit tud ez a vírus, és mit tudunk mi tenni? – szemezgetés Pál Feri gondolataiból
Egyszerű emberként néhány pontban összeszedte, hogy mit tud ez a vírus. Hogy mit tud olyan ügyesen és hatékonyan, hogy szinte mindenki róla beszél. Lehetetlen ugyanis – gondolta magában –, hogy ne legyünk nála ügyesebbek, okosabbak, hogy mi ne tudjuk azt, amit ez a vírus tud.
Ez a vírus egyszerű, végtelenül egyszerű. Rá kell találnunk az egyszerűségre, mint erőforrásra; arra, hogy mindaz, ami oly végtelenül egyszerűnek tűnik, lehet nagyon hatékony. Ezek a vírusok, mondhatjuk, igencsak következetesek. Ne hogy már egy vírus következetesebb és hatékonyabb legyen, mint az ember! Ezek a vírusok, ha lehet így mondani, keresik a kapcsolatot. Keressük, kik azok a hatvan év fölötti személyek, akiket szeretünk, akik közül egyiket-másikat hívjuk is fel. Ha a vírus keresi a kapcsolatot, akkor mi is keressük. A mostani helyzetben csodálkozunk rá nap nap után, hogy mennyivel hatékonyabban és ügyesebben tudjuk jóra használni azt, ami egyébként mindig is a kezünk ügyében volt. Ezek a vírusok eléggé hasonlítanak egymásra. Kisebb-nagyobb mértékben mi is mindannyian szenvedünk, egyformán érintettek vagyunk, leszünk. Mit érdemes tennünk a szenvedéssel? Belefeledkezhetem, beleragadhatok, beleszűkülhetek abba, hogy a vírus miatt szenvedek. De nem biztos, hogy érdemes ebben a beszűkültségben és vakságban maradni. Leélni heteket, hónapokat, ki tudja, mennyi időt úgy, hogy a vírus miatt szenvedünk. Sokkal inkább érdemes felemelni a tekintetünket, többet látni, és azt kérdezni magunktól, hogy ha szenvedek is, és a szenvedés egyszer kikerülhetetlen lesz, kiért akarok szenvedni, kikért vállalom ezt a szenvedést. Nem biztos, hogy a vírus miatt érdemes szenvedni. Van nekünk jobb dolgunk is. Szenvedjünk egymásért, és nevezzük meg, hogy kikért. Vannak, akik számára ez is mond valamit: Istenért. Amikor családban vagytok együtt, az sem mindegy, hogy úgy tudatosul bennetek ez a néhány hét vagy hónap, hogy egymás miatt szenvedünk most, vagy egymásért. Mert biztosan lesz néhány olyan pillanat, helyzet és konfliktus, hogy azt mondjuk vagy gondoljuk: „Miattad szenvedek! Ez most miattad olyan nehéz!” Mennyivel érdemesebb azt mondani, hogy „érted szenvedek”. Ezek a vírusok élni akarnak. A kérdés Feri szerint mégiscsak úgy szól, hogy azt mondom-e: az életem most a vírus kezében van, vagy azt mondom, hogy „Istenem, a kezedbe ajánlom a lelkemet.” Ez a vírus, mint akármilyen vírus, az életünk lényegét nem érinti. Ezért érdemes lehet feltenni a kérdést, hogy a járvány idején mi alapján akarok élni. Mert ha valami alapján tudunk élni, akkor az vírussal együtt is van és vírus nélkül is. Mert az valami olyan lényegi dolog, tartalom, amin a vírus nem fog.
3; Minden nap kihelyezett Oltáriszentség várja a templomba betérő kedves testvéreket.
E vers soraival szeretnék mindenkinek a Feltámadt Krisztus békéjével gazdagon megáldott húsvéti ünnepet kívánni!
Bódás János – Húsvéti hit
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzedelmes marad.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Én nem hajlok a hitető beszédre,
világcsalók előtt se hódolok,
de tördelvén a titok néma zárát,
csak azt hiszem, amit megtapasztalok.
De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, amely ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.
Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma.
Értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.
S bár győzött a bűn, mikor a keresztről
lelkeket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!
Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet s fenn mennyei öröm.
E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket-vesztett, zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Bármit beszéltek hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!
Kiskőrös, 2020. április
Imádságos tisztelettel: Attila atya