Szent József Katolikus Templom
Kiskőrös
Kiskőrös
Ezen a szerdai napon 17 órakor hálaadó szentmisére gyülekeztünk nagy örömmel, izgatottan, kíváncsian. A hétköznap ellenére vasárnapi hangulatban és létszámban jöttek a hívek. Suhajda János, az egyházközösség vezetője, világi elnöke fogadta és irányította az érkezőket, hogy a járványhelyzet szabályait betartva foglalják el helyeiket.
Az Isteni Irgalmasság rózsafűzére közös elimádkozása után Bereczki Károlyné, Erzsi mindannyiunk nevében imában köszönetet fogalmazott meg lelkipásztorunkért a Jóistennek.
A szentmise ezután kezdődött a szent negyvennaphoz kapcsolódóan a Bűnbánóknak menedéke énekkel Ignácz Péter kántor úr orgona és ének vezetésével. Attila atya mellett vendég atya, Bobek Tamás és 7 ministráns fiú vonult be az oltár elé, mely szintén az ünnepi alkalmat jelezte. Jelenlétükkel és szolgálatukkal kifejezték, hogy az Atyát és Attila atyát is köszöntik. Dombovári Donát, Döme Csanád – ő is születésnapos volt ekkor -, Karalkov Attila, Karalkov Ferenc, Karalkov Rita, Pelsőci Ákos, Pelsőci József tette még szebbé, lélekben még gazdagabbá az együttlétet.
Attila atya megilletődve köszöntötte a híveket. Elmondta, hogy ő is vidékről érkezett, út közben látta szüleinek Kiskőrösre utazását, ezért gondolta, hogy itt valami készül. Köszöni, hogy együtt vagyunk és gondol mindazokra is, akik szemmel nem láthatóak, de lélekben velünk imádkoznak. A napi evangélium felolvasása után az általa hozott Reményik Sándor versekkel – címük Istenarc illetve Akarom – beszélt hivatásáról a születésnaphoz kapcsolódva. A prédikáció befejezése után mindenki számára váratlanul trombita és orgona hangja köszöntötte az ünnepeltet. Johann Sebastian Bach 147. kantáta zárótétele: Jesus bleibet meine Freude – Jézus az én örömöm marad – hangzott el Boldoczki Gábor és Pelsőciné Barna Mária előadásában. A szentmisét záró áldás és közös ének előtt Attila atya még egy, nagyon elgondolkodtató verssel szólt a hívekhez. A pap prédikációja önmagáról című hangzott el, melyet Dénes Ferenc fogalmazott meg. Benne minden szó, minden mondat, mintha a mi lelkészünkről szólna, ezért megilletődve hallgattuk. Köszönjük ezt a vallomást kedves Attila atya.
Az áldás és a záróének után történtek a születésnapi köszöntések. Bobek Tamás atya az általa írt 40 soros verssel fogalmazott meg jókívánságokat. Suhajda János a hívek nevében szólt, mondott hálaadó köszönetet az Úrnak és Attila atya szüleinek, hogy mi most együtt ünnepelhetünk. Domonyi László, Kiskőrös város polgármestere a város boraiból állított össze egy csokorra valót, felesége pedig virággal kedveskedett. Az ő meglepetésük után Supka Éva egyházközség képviselő testületi tag adta át a hívek közös ajándékát. Éva vezetésével a hívek közösen: Boldog születésnapot énekkel is gratuláltak. Nagyon kedves köszöntés volt a keresztleányé, Dulai Pannáé, aki Jeney Terézia: Keresztapámnak I. versének rövid részletét mondta el:
„Mondhatnék kedves szavakat,
Halomba gyűjtött kívánságokat,
De míg azokat én nem adhatom,
Szívem szeretetét mind átadom.”
Végül megérkezett Kelemen Ildikó Eszterházy-tortája a 40-es számmal, mely különleges meglepetés volt. Értékét növeli, hogy szívét-lelkét beleadta Ildikó a készítés során.
Úristen, aki nekünk lelkipásztorunkban lelki vezetőt adtál, esedezve kérünk, add meg neki és nekünk is a hit erejét, a remény bátorságát és a szeretet tüzét!
Adj szívébe természetfölötti nagy szeretetet hívei iránt! Add meg a buzgóság lelkét, amikor imádkozik, elmélkedik, a szentségeket kiszolgáltatja, és a legszentebb áldozatot bemutatja oltárodon! Add meg az értelemnek, tudománynak és bölcsességnek lelkét, amikor minket a szent hitre és parancsolataidra oktat! Add meg a tanács lelkét, amikor figyelmeztet és óv, vígasztal és gyógyít minket a bűnbánat szentségében! Add meg az Istenfélelem lelkét, hogy a Te dicsőségeden és a lelkek üdvén kívül mást ne keressen! Add meg az erő lelkét, hogy Krisztusnak, a mi Királyunknak zászlaja alatt bátran vezessen minket!
Köszönjük, hogy egyházközségünkbe lelkipásztort ajándékoztál.
Áldd meg szüleit, akik nevelték! Áldd meg mindazokat, akik tanították és gondozták, akik jó példát adtak neki!
Segíts bennünket, hogy örömét találja köztünk papi szolgálatában! Szívesen hallgassuk ajkáról igédet, arra tevékenyen válaszoljunk! Segítsük egyházközségünket minden lelki és anyagi gondjában! Mutasd meg, mit tehetünk a magunk helyén a lelkek üdve érdekében!
Hallgasd meg pásztorunk minden imádságát! Vedd szívesen kezéből bemutatott közös áldozatunkat, a Te örök áldozatodat! Áraszd ki bőségesen közreműködésével a szentségek kegyelmét híveid lelkébe! Adj neki megértést, türelmet, szomorúságában vigasztalást! Teljék öröme gyermekeink fejlődésében, a hívek hűségében, egyházközségünk tagjainak tanúságtételében!
Segítsd, hogy szívesen menjen azok után, akik Tőled elszakadtak! Készségesen gyakorolja a megbocsátást! Támogasd, hogy együtt érezzen beteginkkel, vigasztalást nyújtson a gyászolóknak! Szenteld meg Őt szeretetben, és ajándékozd meg a végső kitartás kegyelmével!
Köszönjük, hogy lelkipásztorunk személyében köztünk vagy!
Maradj velünk, Uram! Ámen.
Bereczki Károlyné Erzsi
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Milyen legyen a lelkipásztor?
Ha kell, utolsó, első máskor.
Mint egy király, olyan előkelő,
S egyszerű, mint egy földművelő.
Oly hős, ki önmagát legyőzte,
Legyőzött, kit az Úr tört össze.
Kegyes és tiszta életű szent,
Bűnös, ki bűnbocsánatot nyert.
Ki úr önmaga fölött,
És szolga a kicsik között.
Nagy előtt ki nem hajt térdet,
De felemeli a gyöngéket.
Tanítvány mesterével szemben,
És tanító a gyülekezetben.
Koldus, ki könyörög a porba’,
Követ, sok drága kincset szórva.
Erős, csatázó hadak élén.
Gyöngéd, betegnek ágya szélén.
Mélyen látó, mint egy öreg,
Bizalmas, mint egy kisgyermek.
Ki bár nagy cél felé repül,
Minden kicsinyt is megbecsül.
A szenvedést is jól ismerve
Örömre mindig kész a lelke.
Világos elme, tiszta ész,
Mit mond, azért helytállni kész.
Igaz békességnek szeretője,
Tétlen haragnak elüldözője,
Mozdíthatatlan minden jóban:
Ó, bár ilyen lennék valóban!
Dénes Ferenc
Bobek Tamás: Jó szívvel köszöntlek
40 sor Seffer Attila atya 40. születésnapjára
Figyelj arra „Apa”, amit neked mondok!
Deresedő fejed ne gyötörjék gondok.
Minden ősz hajszálad mélyről jövő sóhaj,
hangtalan imádság, ki nem mondott óhaj.
Mosolyodat jegyzik arcodon a ráncok,
Az élet viharában kovácsolta láncok
ettől szakadnak szét: szíved derűjétől,
hogy embernek jó vagy, ezen derüljél föl!
Ám ennél is többre szól az elhívásod:
a lélek vizéhez a kutat te ásod.
Mutatod az irányt, merre Jézus halad,
S bevárod a bárányt, hogyha hátra marad.
Te lettél a zajban Isten hangszórója,
hogy ki megtévedten az utait rója,
s vakon ténfereg a bűn ösvényén járva,
előtte se legyen a menny kapuja zárva.
Sose feledd: pap vagy! Nem is tudsz más lenni!
Az Isten álma vagy, a hivatásod ennyi:
Előre tekintve, ha sokszor el is esve,
sötét éjszakában is a fényt keresve.
S e fényt hordozva a beteg világban,
a rád bízottakat könnyes, mély imákban.
Ha az élet nehéz, és sok minden fáraszt,
tudd: sokaknak épp te jelented a választ.
Megérted immár a negyvenedik tavaszt,
a harminckilenchez újabb évet ragaszt
az erőt adó Isten, az élő Szeretet,
Ő ad napjaidnak értelmet, s keretet.
Ő adott célt, álmot és szent vágyakozást,
Ő kér hűséget is, reá hagyatkozást,
Ő tett ajándékká sokak életében,
Ő tartott meg eddig kérges tenyerében.
Ő ragyog rád reggel, a felkelő Napban,
Ő ölel magához esti áhítatban,
Ő ad keresztedhez elsírható könnyet,
Az Ő igája édes, s így a teher könnyebb.
Remélem, hogy érzed: a „fiad” nem oktat,
Mindössze a szíved kapuján kopogtat,
születésed napján, az ünneplés hevében.
Jó szívvel köszöntlek, a tieid nevében!
Kiskőrös, 2021. március 3.
Kedves Attila atya! Mindahányan, akik egybegyűltünk és ezen a szentmisén részt veszünk, hálát adni jöttünk. Sokan otthonukban gondolnak rád, imádkoznak érted, lélekben együtt vannak veled, velünk.
Mindannyiunk nevében köszöntelek Simon András egyik szép verssorával: „Életed lélekkel írt üzenet.” Kívánjuk, hogy maradjon így mindig is! Kérjük a Jóisten áldását életedre és további szolgálatodra!
A gyermek érkezése örömünnep az édesanyának és az édesapának is; ekkortól ez a dátum jeles nappá válik a családban. Kedves Kati és Feri! Köszöntünk titeket is a mai napon. Köszönjük nektek fiatokat! Köszönjük, hogy eljöttetek, így együtt ünnepelhettünk, imádkozhattunk veletek.
Attila atya! Mindannyian megköszönjük a Jóistennek azt, hogy téged adott nekünk! Fogadd szeretettel ajándékunkat, híveid ajándékát! Isten éltessen!
Nincs aranyam, mit hozni tudnék,
Kincseim, mit adni szeretnék.
Pénzem sincs, mert én még kicsi vagyok,
Dolgozni még nem dolgozhatok.
Nem hozhatok meseautót sem,
Pedig a mesét én is szeretem,
S bár tudok is belőle számosat,
Autót adni a mese nem tudhat.
Így gyalog jöttem, kezem is üres.
Gondolatom szép és igen nemes.
Összeraktam egy színes csokorba,
Szívem szerint elmondom hát sorba:
Legyen élete boldog és vidám,
Az álmai s mit szíve kíván,
Valóra váljon mind, mi szép s mi jó,
Mi elérhető és megfogható.
Legyen szívében béke és öröm,
S ha olykor vegyül is bele üröm,
Hite legyen oly erős és szilárd,
Miként a hegytetőn a szikla áll.
Mondhatnék tovább kedves szavakat,
Halomba gyűjtött kívánságokat,
De míg azokat én nem adhatom,
Szívem szeretetét mind átadom.
